1%

Az Acsára bevándorolt szlovák ajkú telepesek a hagyomány szerint előbb kezdtek el templomot építeni, (1630 körül) mint saját házaikat. ˝Ha lesz Istennek háza, lesz hol erőt kapnunk, hogy házainkat felépíthessük.˝ Ez a vesszőből és sárból tapasztott falú templom csak néhány évig állt, és átadta helyét egy jóval nagyobb és igényesebb fatemplomnak. (1636) Ez 1702-ben leégett, vagy felgyújtották, de fél év múlva már állt a még szebb és még nagyobb fatemplom. Ebben az időben telepedett a környékre a báró Prónay család, akik szintén evangélikusok lévén elhatározták, hogy Acsára kőtemplomot építenek. Mivel Acsa nem volt artikuláris hely, a kőtemplom építése igencsak nehéz feladatnak bizonyult. Hatósági engedélyeket nem kaptak. Végül olyan feltételekkel kaptak templomépítésre engedélyt, hogy annak alapterülete nem lehet nagyobb 6-szor 18 méternél, a templomnak nem lehet tornya, harangja, karzata, boltíve, orgonája, padok is csak korlátozott számban. A legfurcsább kitétel azonban az volt, hogy ennek a templomnak építésével egyidőben építeni kell egy meghatározott méretű katolikus templomot is. Ezért az evangélikus Prónay báró kénytelen volt egyszerre két templomot építeni, melyek felszentelése is egyszerre történt 1752 november első vasárnapján. Hiába mondta Prónay, hogy Acsán nincsenek katolikusok, ˝majd lesznek˝ - volt a válasz. Az evangélikus templom is elkészült jóval nagyobb méretben, mint amit az engedély előírt, (10 x 27 méter) amiért bizonyos bírságot is kellett fizetni, de ezt a család bekalkulálta az építésbe. A templom alá a Prónay család kriptája került.

A Türelmi Rendelet után megnyíltak a lehetőségek a templom bővítésére, szépítésére. Először tornyot építettek hozzá 1822-ben, majd egy nagyméretű teljes átépítés kezdődött. Csak a négy oldalfalat hagyták meg, az ablakokat megnagyobbították, a templom-hajót pedig három hatalmas boltívvel fedték. Teljesen kicserélték a templom berendezését. Új padok, karzat, orgona, új, nagy méretű, gipszből készült oltár került, a templom díszburkolatot kapott, az ablakok színes üvegeket, kovácsolt vas oltár-korlát és öntött vas szószék-lépcső is készült. A kívülről leglátványosabb változás azonban a templom mellé épített nagy méretű ravatalozó, és alatta az új családi kripta. A templom egybenyílik a ravatalozóval, az új kripta a régivel a föld alatt van összekötve. Így a templom kialakított végső formája jóval egységesebb és díszesebb, mint a hasonló méretű környékbeli gyülekezetek templomai. A Prónay családnak volt elképzelése, ízlése és pénze is ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. A templom belső falán díszes epitáfium dícséri a család Isten és emberszeretetét. A latin nyelvű szöveg kiemelt nagybetűi összeolvasva kiadják a templom felszentelésének évét 1862-t. Azóta, tehát 140 éve a templombelső gyakorlatilag változatlan, az orgonát kivéve, amelyet 1941-ben cseréltek ki egy akkoriban divatos, de rendkívül gyenge minőségű, pneumatikus traktúrájú hangszerre. Az első világháborúban a három harangból kettőt elvittek, amit a gyülekezet 1925-ben pótolt. A második világháború néhány sebet ejtett a tornyon. Egy német katona befészkelte magát a toronyba, és amíg a lőszere tartott, addig lőtt: mintegy 50 szovjet katona esett el a templomkertben, akiket ott is temettek el. A szovjet katonák nemcsak a felbecsülhetetlen értékű, mintegy 20.000 kötetes Prónay-könyvtárat égették el, hanem a templom kriptájában is vandál pusztítást végeztek, a koporsókat feltörték, a csontokat kiszórták.

Néhány éve elkezdődött a templom teljes tatarozása, a toronysüveget teljesen kicseréltük, vörösréz burkolat került rá, valamint szintén rézből egy új kereszt. A templomtető mintegy 600 négyzetmétere is új, szürke műemlékpalával fedett. Néhány éve elkészült a templomfűtés, és készülünk az orgona felújítására, valamint a padlóburkolat cseréjére is. Végül egy teljes külső és belső vakolat-felújításra és festésre is szükség lesz.