A rendszerváltozás a korábban leírtakból kifolyólag nem hozott olyan változásokat, amelyek városi gyülekezetekben bekövetkeztek. Nem növekedett sem a gyülekezet lélekszáma, sem az istentiszteletekre járók száma, sem a kazuálék, sem a hittanra beíratottak száma. Az egyetlen különbség, amely észrevehető volt, hogy megváltozott a társadalmi környezet, például a lelkészt a legnagyobb szavazataránnyal választották meg a helyi önkormányzat képviselőjévé. Ezt a tisztséget négy éven keresztül gyakorolta. Mivel nem lehetett olyan változásokat elérni, amelyeket a rendszerváltozástól mindenki elvárt és remélt, a leglelkesebb, első képviselő-garnitúra nem vállalt a második ciklusban képviselői feladatot. Az iskolában a megjelenő hitoktató lelkész személye inkább a megtűrt, mint a támogatott kategóriába tartozik. Új lehetőségként adatott, hogy szabadon lehetett ifjúsági táborokat szervezni, ezért a helyi lelkész, aki az egyházmegye egyházzenei felelőse, 1990-től folyamatosan az acsai gyülekezet területén 6 éven keresztül megyei ifjúsági egyházzenei tábort szervezett. Ez folyamatosan bővült a kezdeti 30-as létszám elérte a 60-at. A tábor célja – kedvcsinálás az egyházzenéhez – maradéktalanul megvalósult. A lelkész próbálkozott azzal a módszerrel is, hogy 1993-ban fiatal házasoknak nevelési sorozatot szervezett a gyülekezet keretein kívül, de teljesen keresztény tartalommal. Ez a nyolc alkalomból álló népszerű sorozat más falvakból is sokakat vonzott a község kultúrházába. Kicsit régebbre nyúlik vissza a gyülekezet énekkarának megalakulása. A lelkész 1985. november 17-re meghívta a budapesti Lutheránia énekkart, akik mintegy 50 fővel Weitler Jenő vezetésével nagyszabású koncertet adtak a templomban. Ezáltal kedvet kapott az acsai gyülekezet fiatalabb nemzedéke ahhoz, hogy Acsán is énekkar alakuljon, és 1987. januárjában mintegy 30 fővel elkezdődtek a próbák a lelkész házaspár vezetésével. Mivel az énekkarok színvonala a benne szereplők életkorától függ, ezért a lelkész azt kérte, hogy a kórusba negyven év alattiak jelentkezzenek. Így biztosítható volt az egységes hangzás és a fejlődés reménye. A lelkész 1990. végén új Passió könyvecskét állított össze, amely a régi, több mint 100 éves Passió könyvet. A régi azért nem volt jó, mert archaikus szövegével, már-már szinte érthetetlen fordításával a fiatalokat taszította, valamint a benne szereplő énekek dallamai is bizonytalanok voltak, mivel kotta nem volt hozzájuk. Az új Passió könyvecske a környék mintegy tíz gyülekezetében elterjedt. Ugyancsak új lehetőségként adatott az országos ifjúsági konferenciákon való részvétel. A gyülekezet fiataljai rendszeresen részt vettek ilyen ifjúsági konferenciákon, megalapozva ezzel az ifjúsági bibliakör állandó munkáját. A fóti Kántorképzőben is megfordult néhány fiatal, akik azonban kántori szolgálatba nem állottak. A személyi feltételekre jellemző volt továbbá, hogy a presbitérium nagy létszámú (mintegy 50 fő), és csak férfiakból áll. Ez a tradicionális berendezkedés is nehézkessé tette a döntéshozást, és célként tűztük ki, hogy a presbitérium létszámát fokozatosan 30-ra csökkentjük, esetleg arra alkalmas nők bevonásával. Észrevehető az a folyamat, hogy az egyházi tisztségekre egyre nehezebben lehet embereket szerezni. A falu szerkezetének átalakulása miatt sokan járnak városba dolgozni, hétvégén és három műszakban is, ami szinte lehetetlenné teszi e klasszikus értelemben vett gondnoki vagy egyházfii tisztség betöltését. A társadalmi munkák megszervezése is egyre nehézkesebb, de még mindig létező forma. A konfirmációi oktatásban, ebben az évtizedben szinte minden évben ki kiellett hagyni egy-két gyermeket az oktatásból a nem megfelelő hozzáállás vagy viselkedés miatt. Az egyházfenntartói járulék befizetésének rendje lényegében nem változott, tehát továbbra is a lelkészi hivatalba kerül befizetésre. Észrevehető változás az, hogy a befizetések 80%-a az év utolsó két hónapjára tolódott. A presbitérium határozata értelmében azok, akik rendszeres egyházfenntartói járulékot nem fizetnek, és mégis kazuális szolgálatokat igényelnek, öt évre visszamenőleg kötelesek befizetni az elmaradást. Ez is egyre gyakrabban előfordul az esetek mintegy 20%-ban. A gyermek-istentiszteleteken való részvétel szintén visszaesett, ugyanis a családok a vasárnap délutánt a nyitva tartó bevásárló központok látogatására használják. A rendszerváltás utáni állami törvények egyik legfontosabbika az egyház számára az egyházi ingatlanok kártérítéséről szóló törvény. Ennek értelmében minden egyházközség visszakérhette az államosított épületeit. Amennyiben az önkormányzat az épületet visszaszolgáltatni valamilyen oknál fogva nem tudja, az egyház pénzbeni kártérítésre tarthat igényt. Acsán a volt iskola épületet és kántortanítói lakást (Kossuth u. 99.) a gyülekezet visszaigényelte és 1994-ben vissza is kapta. Mivel ebben az épületben lakók vannak, egyelőre hitéleti célra nem használhatók. Erdőkürtön az iskolát és a volt kántortanítói lakást az önkormányzat nem tudta természetben visszaadni, mert abban jelenleg is iskola üzemel, illetve a lakásban tanár lakik. Ezért az egyház pénzbeni kárpótlásra nyújtott be igényt, melynek összegét a tárgyalások során 8,1 millió Ft-ban állapították meg, és amelynek kifizetési határideje 2011. dec. 31.

Furcsán alakult Acsán a temető ügye. A községi temető több száz éven keresztül az evangélikus egyház tulajdonában volt, ezért az egyház szabta meg annak rendjét, az egyház szedett sírhely-árakat, és általában gyakorolta a tulajdonosi funkciókat. Egy hivatalos tulajdonlap ellenőrzés során kiderült, hogy a temető 1974-ben az acsai községi tanács tulajdonába került, ennek azonban sem a tanács levéltárában, sem az egyház levéltárában nincs. A földhivatalnál nem tudnak felvilágosítást adni arra nézve, hogy milyen jogcímen került 1974-ben állami tulajdonba a temető. Az acsai önkormányzat azonban ennek a tulajdonlapnak a birtokában az egyházat tovább nem tartja jogos tulajdonosnak. Az egyébként is megnehezített temetői állami rendszabályok és az a tény, hogy nincs az egyház kezében érvényes birtoklap, arra késztette a gyülekezet vezetőségét, hogy a temetőről lemondjon. Mivel a temetőben az utolsó években sokkal több volt a kiadás, mint a bevétel, ezt a megoldását a presbitérium egyhangúlag támogatta.

Az új parókia elkészülte után a gyülekezet vezetősége úgy határozott, hogy a templomot is folyamatosan felújítja. A szocializmus négy évtizedében mindössze két kisebb felújítás történt: a templomtorony külső vakolatának javítása, valamint 1966-ban a templom belső festése. 1971-ben betonjárda készült a közúttól a templomig. 1990-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a templomon nem kisebb javításokat, hanem gyökeres változtatásokat, teljes cseréket kell végrehajtani. A legveszélyesebb a toronysüveg állapota volt. Ennek palaszerkezete sok helyen megrepedt, letört, leesett, a beázások miatt az ácsozat elkorhadt és az egész toronysüveg a templomhajó irányába megrogyott. Félő volt, hogy egy nagyobb szél a toronysüveget a templomtetőre dobja, helyrehozhatatlan károkat okozva ezzel a templom épületében. A toronysüveg megjavítása a felmérések után kiderült, hogy nem lehetséges, teljes cserére van szükség. A munkát többen is megpályázták, mely pályázatot először egy kállói ipari cég nyert meg. Ők felvonultak és belekezdtek a munkába 1990. októberében, de két éven keresztül ezt követően semmit nem csináltak. Ezután a munkát Sári Károly, kiskunlacházi vállalkozó kapta, aki 1993. tavaszán a toronysüveget lebontotta és újat épített. Simon László bádogos vörösrézzel fedte, és a torony tetejére szintén vörösrézből új keresztet készített. A toronysisak alá betonkoszorút helyeztek, ezzel is megnövelve a stabilitást. A munka értéke 2,5 millió Ft volt, mely akkor ez egy új családi ház értékének megfelelő összeg volt. Az összeget háromszori adakozásból, kizárólag a gyülekezeti tagok adományaiból fedeztük. 1993. júl. 14-én a keresztbe egy hengert helyeztünk üzenettel, ezzel a torony felújítása befejeződött. 1995-ben a parókia gázfűtéssel lett ellátva.

A következő három év a templomtető felújítására lett fordítva. Ennek a költsége már a 3 millió Ft-ot is meghaladta, ezért újbóli adakozásra kértük a híveket, lelkenként 5000 Ft befizetésével. A munkát 1997. tavaszán végezte ugyancsak Sári Károly, 3,5 millió Ft értékben. Megtörtént a tetőszerkezet teljes lécezésének cseréje, új műemlék palával való burkolás valamint horganyból ereszcsatorna készítése. A torony és a tető felszentelését Dr. Harmati Béla püspök végezte 1999. novemberében. 2000-ben a templomfűtés megvalósítására került sor 800000 Ft értékben.