**Keresztyén gyülekezet, testvéreim a Jézus Krisztusban!**

Olyan világban élünk, amikor a reklámok áradata, özöne zúdul ránk, és - akár akarjuk, akár nem, - ha végig akarunk nézni egy TV műsort, akkor azzal kapunk még plusz 10, 15 vagy 20 perc reklámanyagot is. Ezért nagyon jól ismerjük, hogy a reklámoknak mi a logikája, és hogy milyen gondolatmenet szerint építkeznek. Ebben nincs kivétel, gyermekek is nagyon jól ismerik a reklámokat, de a felnőttek is. A reklám állít magáról valamit, mégpedig csupa jó és szép dolgot, egy termékről, amelyet a gyártó előállít, de a reklámot is ő maga állítja elő, rendeli meg. Elmondja, hogy ez a legjobb, legnagyszerűbb, és minden más mellette eltörpül, ez az a termék, amire neked szükséged van.

Ez a gondolatmenet természetesen sokak számára lehet gyanús, hiszen ha valaki önmagáról állít csak jó dolgokat, azt általában nem szoktuk elhinni. Ha egy ember önmagáról mond jókat, és magát állítja be a legjobb színben, és állandóan csak jót mond magáról, arra, legalábbis magunkban, ferde szemmel szoktunk nézni, és bizony nem nagyon hisszük el a szavait, pláne egy idő után, hogyha ismétlődnek ezek a jelenségek. A reklámokkal is hasonlóképpen vagyunk, hallgatjuk, hallgatjuk őket, de tudjuk, hogy a fele sem igaz annak, amit mondanak, és érezzük azt, hogyha önmagáról állít valaki pozitív dolgot, az nem egészen hiteles. Lehet, hogy van benne valami, de teljesen hitelesnek elfogadni nem tudjuk. Meg van az emberben ez az egészséges gyanakvás.

Tudta ezt jól Jézus is. Amikor rákérdeztek arra, hogy valóban Ő-e a Messiás, vagy nem, valóban Ő-e az Eljövendő, vagy nem, akkor nem azt kezdi mondani, hogy én vagyok, és nem kezdi el bizonygatni, és esküdözni, hogy én vagyok. Talán látták a testvérek a Názáreti Jézus című, Zefirelli, olasz filmrendező által készített filmet. Ez egy több részes, hosszú, Jézus életéről szóló film, igyekszik hitelesnek lenni, és az evangélium szavához hűnek lenni, azonban egy ponton mégis elrontja a történetet. Amikor Jézus Kajafás előtt áll, aki kihallgatja őt a passió történetben, akkor rákérdez, - úgy ahogy az evangéliumban le van írva, - hogy „mond meg nekünk, Te vagy-e a Krisztus, az élő Isten fia?” S ekkor a filmben nagyon furcsa módon, Jézus szinte egy hisztériás rohamban tör ki, és elkezd esküdözni, hogy én vagyok az, higgyétek el, hogy én vagyok. Szinte toporzékol. Milyen hiteltelenné válik a történet abban a pillanatban mihelyt egy ilyen Jézust vázolnak elénk. Az evangéliumban csak ennyit mond Jézus, - olvassuk el, - „ Te mondtad.” Mindössze ennyit mond Kajafásnak. Nem esküdözik, nem toporzékol, nem kiabál. És nem próbálja magáról bebizonyítani azt, hogy ő az.

Te mondtad, ennyit mond Pilátusnak is. És ennyit mond még másoknak is, amikor rákérdeznek az Ő Istenfiúságára, mert ez itt a lényeg. Te vagy-e az Istennek a Fia? Te vagy-e az Eljövendő? Te vagy-e a Messiás? S ez már sokkal fontosabb kérdés annál, mintsem hogy itt Ő saját magáról kezdené el bizonygatni, hogy Ő-e az, vagy nem. Ezt már az embereknek kell észrevenni. Mindazoknak, akik körülötte élnek, mindazoknak, akik látják Őt, akik hallgatják őt. Erre a választ azoknak kell megadni, akik Jézust ismerik. Mert ennek a válasznak már nem Jézus száján kell megszületni. Ennek a hitvallásnak már nem Jézus száján kell kijönni. Hanem azoknak, akik őbenne hisznek, azoknak, akik ő körülötte vannak, és akik az ő szavára engedelmeskedni akarnak, tanítványai akarnak lenni.

Ezért amikor Keresztelő János a börtönben van, és rákérdez erre, hogy csakugyan Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk, először ezen elcsodálkozunk, hiszen Keresztelő volt az, aki Jézus megkeresztelésénél rámutatott, és azt mondta: íme, ő az. Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Tehát korábban, egy korábbi történetben már úgy tűnik, Keresztelő János biztos volt abban, hogy Jézus az Isten Báránya, hogy ő az Eljövendő. Mi lehet itt, hogy eltelt egy-két hónap, vagy talán egy év, és most Keresztelő a börtönben van, és rákérdez arra, csakugyan Te vagy-e az Eljövendő? Mintha elbizonytalanodott volna. Mintha elvesztette volna a hitét, és már nem tud olyan biztosan Jézusra mutatni, sőt, magától Jézustól szeretné megtudni, hogy Ő-e az? El lehet gondolkodni, mi lehet ennek az oka. Talán az, hogy börtönbe került, és ő úgy gondolta nyilván, hogy ha ő a Messiásra mutat, akkor neki a sorsa nem az kell, hogy legyen, hogy utána börtönbe kerül. Talán emiatt volt bizonytalan, és csalódott. Vagy, talán elfogadja azt, hogy börtönben van, és ki fogják őt végezni, mert nyilván sejtette, hogy onnan nem fog kijönni. Ki fogják őt végezni, és még mielőtt meghal, szeretne egész biztosat tudni, erről az emberről, Jézusról, csakugyan Ő-e a Messiás? Egészen bizonyosan az a Messiás, akire ő rámutatott? Egészen biztos akart benne lenni, még a halála előtt.

Sok mindenre lehet gondolni, hogy vajon miért mondta ezt Keresztelő, miért kérdezte ezt tanítványaival, miért üzent ilyen tartalmú kérdést neki. Azonban a válasz sokkal fontosabb most a számunkra, mint maga a kérdés. Hiszen Jézus a következőket válaszolja: „A vakok látnak, a süketek hallanak, a bénák járnak, halottak támadnak föl, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.” Ezeket mondjátok el Keresztelő Jánosnak. Ne többet, és ne próbáljatok bármilyen bizonyítékot mondani. Hogyha ő próféta, márpedig próféta, - későbbiekben külön ki is tér erre Jézus, - akkor őneki ebből pontosan tudnia kell, hogy valóban Jézus-e az a bizonyos Eljövendő Messiás, vagy nem. Akkor ezekből a jelekből, amelyek már az Ószövetségben is benne vannak, és amelyeket nagyon, nagyon pontosan ismert Keresztelő János is, már neki magának is el kell tudni dönteni, hogy csakugyan Ő-e az Eljövendő.

Vagyis Jézus nem igent vagy nemet mond erre a kérdésre, hanem annyit mond, hogy mondjátok el miket láttok. Csak annyit mondjatok Jánosnak. Aztán majd ő eldönti, hogy Én vagyok-e a Messiás, vagy nem.

Ez a módszer amelyet Jézus itt alkalmaz, tulajdonképpen ma is érvényes, és ma is áll. Sőt, azt kell mondani, hogy ma is az egyetlen hiteles olyan bizonyítás, amelyre igennel vagy nemmel lehet válaszolni, de nem Jézus válaszol igennel vagy nemmel, hanem mi magunk fogunk rá igennel vagy nemmel válaszolni. Ma is ezt mondja Jézus, hogy hát nézzél körül az életedben, vedd sorba az életednek az eseményeit, aztán döntsd el saját magad, hogy én vagyok-e a Messiás, vagy nem. Ez egy ádventi, nagyon szép feladat, hogy végig mehetünk az életünknek az eseményein, és utána mi magunk fogjuk megadni a választ arra, hogy csakugyan Ő-e a Messiás, vagy pedig valaki másra várjunk. Mindenki vegye a fáradtságot, különösen így ádvent idején, hogy elkezdje végignézni az életét. Vegye a csendességet, hiszen ádvent a csendesség ideje is, hogy elkezdje végignézni az élete eseményeit. Mert mindenkinek hosszú az élete története, és mindenki sok-sok dologra tud visszaemlékezni. Pozitív és negatív dolgokra, szép és felemelő napokra, lesújtó és szomorú és rettenetes napokra. És tud visszaemlékezni nagyon örvendetes eseményekre, és nagyon gyászos eseményekre.

De van, ami mindig ezeken túl mutat, valami mondanivaló, valami isteni akarat és szó ami ezeken túlmutat. Akár jó, akár rossz, akár örvendetes, akár szomorú eseményéről van szó az életünknek, vajon az Isten keze, az látszik-e ezek mögött az események mögött? Látszik-e Jézus Krisztusnak az útja, a világossága ezek mögött az események mögött? Látszik-e a mi életünkön, és most mindenki a saját életére gondoljon, Jézusnak a hatása? Látszik-e az, hogy az Ő gondolatmenete, az Ő értékrendje az beépült-e az életünkbe, vagy nem? Lássuk meg azt, hogy Jézus nélkül a mi életünk mit ér, és vele mennyit ér? Ezeket mindenki őszintén végignézheti saját magában.

Gondoljuk el, és tegyünk egy olyan gondolati kísérletet, hogy nincs Jézus, és nincs az Ő igéje. Akkor mi marad? Az, amit a reklámok mondanak? Az, ami átjön nekünk az emberektől, a korszellemből? Borzasztó szegényekké válunk abban a pillanatban. De aki őszintén magába néz, az tudja, hogy az a kevés érték, ami megvan benne, az mind Jézusi érték. Az a kevés érték ami bennünk van, az mind Jézustól származik, és most már nem is akarjuk ezt otthagyni. Most már nem is akarunk ettől eltávolodni. Mert mit keresünk még? Találunk jobbat, találunk értékesebbet? Nálad fogunk maradni, így döntött Péter, és ott is maradt valóban Jézus mellett.

Keresztelő Jánosnak a kérdésére pedig nekünk kell megadni a választ. Jézus nagyon jól tudja, hogy nem az Ő bizonygatása, és nem az Ő hangos hangja lesz majd bizonyíték amellett, hogy Ő a Messiás. Hanem ennek a válasznak a mi szívünkben kell megszületni. És akkor lesz Ő Messiás, hogyha a te számodra Messiás. Mert hogyha a te számodra nem az, hanem csak egy okos tanítómester, egy régi alak a történelemben, akkor marad olyan az élet, az életünk, az életed amilyen eddig. Marad megint csak a kor által, az emberek gondolkodása által, vagy ha úgy tetszik akár a reklámok által is befolyásolt, manipulált élet. Ha viszont elfogadod azt, hogy Jézus a Messiás, ha rá tudsz erre szívből bólintani, és a szívedben születik meg a válasz, hogy „igen, tudom hogy Te vagy az,” akkor az életed más értelmet nyer.

Olyan cél után kezd indulni, amelynek valóban van értelme, amelynek van egy olyan útja amelyet érdemes bejárni, körülöttünk emberek, akiket érdemes Krisztus útjára fordítani, terelni, és sok-sok öröm és békesség. Még a nehéz és szomorú napokban is, Istennek a kegyelme mindig erősebb lesz, és mindig nagyobb, mint a mi szomorúságunk, vagy bánatunk, vagy betegségünk, vagy gyászunk, vagy bármilyen más lelki, vagy testi megpróbáltatásunk. Érezni fogjuk, hogy az Ő szeretete az mindig túl megy ezeken, és mindig erősebb.

Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Föltesszük most 2005 ádventjén ezt a kérdést, és válaszolunk rá magunkban, és bennünk születik meg a válasz. Nem Jézus mondja. Hanem mi magunk, végignézve az életünk eseményeit, mert ha őszintén végignézzük, más választ nem tudunk adni, csak ezt, hogy igen, tudjuk, hogy Te vagy a Krisztus az élő Isten Fia. Ámen.